A székelyudvarhelyi testvériskolánknál jártunk a Nemzeti Ünnepünk alkalmából

 

 

Tizedik alkalommal köszöntöttük közös ünnepi műsorral március 15-ét Székelyudvarhelyen, a Bányai János testvériskolánk tanulóival. Különös hangulata van a szabadságharc történelmi helyszíneit végigjárva részeseivé válni az 1848/49-es szabadságharc erdélyi megemlékezéseinek. Idén március 12-én indultunk el 33-an, hogy részt vehessünk a március 15-i ünnepségeken és megtekintsük Erdély nevezetességeit.

A határon túli első megállónk a Királyhágó volt, ahol tanulóink gyönyörködhettek a Meszes-hegység és az Erdélyi szigethegység legészakibb vonulataiban, a Királyerdő között húzódó hegynyeregben, amely 582 m magasságban van a tengerszint felett.

Csucsán a Boncza kastélyt tekintettük meg, amelyben Ady feleségével, Csinszkával élt az I. világháború alatt. Ady özvegyétől Octavian Goga román költő vásárolta meg 1920-ban, neobizánci stílusú sírja a domboldalon áll. Bánffyhunyadon megtekintettük az építész szempontból érdekes, ugyanakkor esztétikailag kirívó, környezetbe nem illő, külföldön dolgozó roma családok által, engedély nélkül felépített indiai stílusú „bádog-palotákat”. Megnéztük a négy fiatornyos, fakazettás mennyezetű XIII. századi református templomot és a templom kertjében nemzeti színű szalagot helyeztünk el névadónk Kós Károly kopjafájánál.

Az egy órás időeltolódásra is tekintettel, Kolozsvárt a sztrádán elkerültük. Marosvásárhelyen késő délután sétáltunk a belvárosban, megnéztük az 1973-ban épített új Nemzeti Színházat, továbbá az 1911-13 között szecessziós stílusban épített szépen kivilágított Kultúrpalotát és a Városházát a toronnyal.

Már sötétedés után érkeztünk meg Segesvárra. Így az esti kivilágításban a vár még talán a szokottnál is szebb volt. Megnéztük a város jelképének számító 64 méter magas óratornyot az óránként körbe forgó figurákkal, amely 1648-ban készült. A főtéren megcsodáltuk a 17. századi szarvasházat, amely homlokzatát egy agancsos szarvasfej díszíti. Az utcáról az 1642-ben készült fedett, 172 lépcsőfokot számláló Diáklépcső vezet fel a várhegyre a német nyelvű középiskolába és az evangélikus vártemplomba, amelyet a diákjaink megmásztak.

Brassó felé haladva Fehéregyháza határában megnéztük még Petőfi Sándor halálának feltételezett helyszínén 1962-ben felállított emlékművet az Ispán kútnál. Itt látták utoljára a költőt 1949. július 31-én a kaptatón a kukoricás felé, az őt üldöző lovas kozákok elől menekülni.

Késő este érkeztünk meg a Bányai János testvériskolába Székelyudvarhelyre, ahol rövid üdvözlést követően elfoglaltuk a kollégiumban a szállásunkat.

Másnap, 13-án utunk a festői Békás szoros felé vezetett Zetelaka irányába, amelyet Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1622-ben szabad székely településsé nyilvánított.  Zeteváralja nevezetessége a völgyzáró gát és víztározó, amely 50 méter magas és 520 méter hosszú. Itt összetalálkoztunk egy pákozdi középiskolából érkezett határtalanul programon részt vevő diákokkal is. Ivó felé továbbhaladva az 1801 méter magas Madarasi Hargitára juthatunk el, ahol három éve helyeztük el a tanulóink által faragott kopjafánkat.

A Békás szoros a fantasztikus látványával mindannyiunkat lenyűgözött. A hasadékvölgy a legdrámaibb hatású átkelőhely a Kárpátokon. Az oltárkőnél kiszálltunk és túrázva tettük meg a szoroson átvezető kacskaringós utunkat. Az országutat a szorosban több kilométeren át 2-300 méter magas meredek sziklafalak szegélyezik. A Békás szoros az égbe szökő meredek szikláival, az Oltárkővel - tetején a kereszttel, - a szurdokvölgyben folyó Békás patakkal maradandó élményt nyújtott.

A Békás szorosból visszafelé jövet megálltunk a Gyilkos tónál, ahol megtekintettük a vízből kiálló, konzerválódott fenyőfa maradványokat. A Gyilkos tó 1837-ben a nagy esőzések következtében jött létre, a Békás patak fölött magasodó Gyilkos kő egy része leszakadt és elzárta a patak útját. A víz különleges kémiai összetétele miatt a vízbe került fa konzerválódott. A tó a nevét onnan kapta, hogy a földcsuszamlás az itt legeltető pásztorokat is maga alá temette.

Gyergyószentmiklósi sétánk során megtekintettük Szent Miklós szobrát, a római és a misztikus hangulatú örmény katolikus templomot. Megtekintettük a Salamon Ernő Líceumot, amelynek impozáns szecessziós épület homlokzatán ismét látható az eredeti magyar felirat és a magyar címer. Udvarhelyre visszaérkezvén szabadidőt biztosítottunk a diákoknak, a felnőtteknek pedig baráti beszélgetést szerveztünk, amelyen áttekintettük a két iskola 25 éves együttműködését.

 

A hétfői program Brassó megtekintése volt. Brassó a Szászföld központja, a történelmi Erdély egyik leggazdagabb városa. Meredek, sziklás hegyek által körülölelve, különlegesen szép fekvésű város. Évszázadokon át sikeres kereskedő város volt Erdély és Havasalföld között. Itt található Európa legkeletibb gótikus temploma a Fekete templom. Nevét az osztrákok által 1689-ben elkövetett felgyújtását követően elfeketedett falairól kapta, benne a több mint kétszáz darabból álló értékes, a kereskedők által az egyháznak adományozott keleti kézi szövésű szőnyegekkel. A templom 1385-1477 között épült, a híres prágai Szent Vitus templomhoz hasonló stílusban. A templom másik értéke a 4000 sípból álló gyönyörű hangú 19. századi Buchholz orgona, amely időnként egy-egy koncert alkalmával ma is megszólal.

A Főtéren megtekintettük a régi városházát, amely mai barokk formáját 1770-ben kapta. Végig sétáltunk a várfalak mentén és megtekintettük a különböző céhek által védett és gondozott bástyákat. Egy–egy toronyba jelenleg különböző kiállítások láthatók. A drótkötélpályás felvonó a 960 méter magas Cenk-hegyre visz fel, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a városra és a főtérre. Megtekintettük még Brassó legkeskenyebb utcáját, a zsinagógát és az 1559-ben épült díszes Katalin-kaput. Brassóból hazafelé Székelykeresztúr felé jöttünk. Székelykeresztúron a főtér közelében, a Petőfi utcában áll a Gyárfás-kúria, kertjében Petőfi körtefájával. Utolsó este 1949. július 30-án itt beszélgettek, itt mondta el „Egy gondolat bánt engemet…” című versét, és – állítólag - itt írta utolsó versét a kocsmáros szép lányához. A ma már kiszáradt és vas abronccsal körbevett körtefa alatt Kányádi Sándor verssorai emlékeztetnek a történtekre: „Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája, azt beszélik, Ő látta volt, verset írni utoljára.” A főtéren megtekintettük Petőfi Sándor egész alakos szobrát és meghallgattuk a székelykeresztúri temetőben nyugvó Petőfi sír történetét.

 

Március 15-én kedden a reggeli után, belvárosi séta következett, amelyen a Debrecenből érkező diákokkal közösen vettünk részt. A történelmi eseményeket visszaidézve a „Pilvax” kávéházban a színészek eljátszották az események ismert forgatókönyvét, szavalatokat, szónoklatokat hallgattunk meg, majd a tömeg a Patkóba vonult, ahol a színpadon folytatódott az előadás. Ezt követően megtekintettük Márton Áron Püspök mellszobrát, meghallgattuk a székely nemzet érdekében vívott harcát, meghurcoltatásának történetét. A Szent Miklós hegyen megnéztük az 1793-ban épült római katolikus templomot és mellette az eklektikus-szecessziós stílusban épült Tamási Áron Gimnázium impozáns, nem rég felújított épületét és Tamási Áron bronzszobrát. A főtértől északra a Székelytámadt vár maradványait tekintettük meg és elolvastuk a vár történetét. A Küküllő Szálló előtt a 2004 év májusába átadott magyar-székely történelem tizenhárom meghatározó alakját megörökítő Emlékparkot tekintettük meg. Itt megkoszorúztuk névadónk Kós Károly szobrát és ismertettük munkásságát. A szoborpark többi alakjáról is rövid tájékoztatást adtunk a tanulóknak, kiemelve Nyírő József és Wass Albert írói munkásságát és meghurcolásuk igaz történetét. Megtekintettük a belváros további nevezetességeit, a Vármegyeházát, előtte a Turul madaras emlékoszlopot, a székelységnek emléket állító szoborcsoportot, Orbán Balázs szobrát a templom oldalán, a Patkóban a Vasszékely és Benedek Elek szobrát.

A délelőtt során közös ünnepi műsoron vettünk részt az iskolában, ahol Szakács Paál István igazgató úr köszöntötte a vendégeket, majd az udvarhelyi diákok adták elő ünnepi műsorukat. Ezt követően a debreceni tanulók zenés-táncos műsora következett. Az iskolai ünnepséget a miskolci tanulók műsora zárta.

A városi ünnepség a Patkóban délben, a Vas székely szobor megkoszorúzásával kezdődött, a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred felvonulásával. Az ünnepi műsor az udvarhelyi történelmi egyházak képviselőinek imájával és áldásával folytatódott, majd Bunta Levente polgármester szólt az egybegyűltekhez. Az egyházi és politikai vezetők szónoklatai után a Boróka Néptáncegyüttes, Udvarhelyszék Fúvószenekara, a Székely Dalegylet, a Balász Ferenc Vegyeskar, a Alla Breve Vegyeskar, Kulcsár-Székely Attila színművész, Vidovenyecz Edina színművésznő adott ünnepi műsort.

18 órától a Művelődési Házban a Tamási Áron Gimnázium növendékeinek előadásában a „Vitéz lelkek előadása” műsor hangzott el, majd esti fáklyás felvonulás következett a Művelődési Háztól a Márton Áron térig. A téren a Gymes együttes Kézfogás című ünnepi koncertje zárta a napot.

 

Március 16-án szerdán, a reggelit követően, elköszöntünk barátainktól és elindultunk hazafelé. Megálltunk Szelykefürdőn, ahol meghallgattuk az Orbán család élettörténetét, majd szavalatot hallgattunk meg a „legnagyobb székely” Orbán Balázs síremlékénél és fotókat készítettünk az oda vezető úton elhelyezett székely-kapuknál.

Farkaslaka felé haladva megpillanthattuk a hegytetőn felállított sok vitát kiváltó hatalmas fém krisztus szobrát. Majd megálltunk Farkaslakán, Tamási Áron szülőfalujában, megkoszorúztuk az író 1972-ben felavatott síremlékét, Szervátiusz Jenő és Tibor alkotását, meghallgattuk Kányádi Sándor Tamási Áron sírjára című versét. Nemzeti szalagot helyeztünk el a trianoni békediktátum emlékművénél.

Korondon megállva, gyönyörködtünk a fazekas mesterek zöld, kék, barna, fekete, színekben tündöklő cserépedényeiben, kisebb ajándék vásárlásokat is lebonyolítva. Megtekintettük a mai napig működő vízimalmot és megkoszorúztuk Kós Károly emlékplakettjét az iskola épülete előtt. Örömmel fedeztük fel az elmúlt években itt elhelyezett korábbi nemzeti színű szalagjainkat is.

Megálltunk Parajdon a sóbányánál, apróbb emlékeket vásároltunk. Szovátán rövid séta során megtekintettük az I. világháború előtti híres fürdőhelyet és a sós vizű Medve tavat, megemlítve a héliotermikus jelenséget.

Kolozsváron, Erdély fővárosában, belvárosi séta keretében megtekintettük a nemrég felújított Mátyás királyunk monumentális szoborkompozícióját, majd betértünk a 14. században felépített Szent Mihály katedrálisba. Kijövet megemlékeztünk Márton Áronról az egész alakos szobránál.  Megtekintettük és kis műsor keretében szalagot helyeztünk el Mátyás király szülőházánál. A Farkas utcában megtekintettük az Alpár Ignác által 1902-ben tervezett Babes-Bolyai Tudományegyetem impozáns épületét, az utca végén pedig az 1516-ban felépített egyhajós református templomot. Ennek érdekessége, hogy I. és II. Apafy Mihály fejedelmek emléktábláját 1942-ben Kós Károly tervezte. A templom előtt pedig megtekintettük a Kolozsvári testvérek által 1373-ban készített prágai sárkányölő Szent  György lovasszobrának nem rég elújított másolatát.

Hazafelé az autóútról még megtekintettük a Tordai hasadékot, felelevenítve Szent László király legendáját. Említést tettünk az 1568 évi országgyűlésről, amelyen a vallásháborúk által feldúlt Európában elsőként törvénybe iktatták a vallásszabadságot.

Megcsodáltuk még Nagyváradot az esti fényben is és az ötnapos kirándulásról élményekben gazdagon, késő este érkeztünk meg Miskolcra az iskolánkhoz.

 

2016.03.20.                             Kocsis István